A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények megítélése Magyarországon hagyományosan szigorú, ám az utóbbi időszak jogszabályi változásai és a formálódó joggyakorlat olyan új kockázatokat rejtenek, amelyekkel még a jogász szakma jelentős része is most ismerkedik. Különösen aggályos a birtoklás és a kereskedelem büntetési tételeinek közeledése, valamint az elterelés lehetőségének szigorodó feltételrendszerre.
Jelen cikkünkben összefoglaljuk, miért kockáztat most többet egy alkalmi fogyasztó, mint korábban, és miért kulcsfontosságú az első vallomás megtétele előtti jogi konzultáció.
A büntetőjog egyik legfontosabb alapelve az arányosság, azonban a kábítószerrel való visszaélés területén tapasztalható jogalkotói szándék egyértelműen a zéró tolerancia felé mutat. Az új szabályozási irányok egyik legnagyobb veszélye a fogyasztók számára, hogy a birtoklás alapesetének büntetési tételei gyakorlatilag összemosódnak a kábítószer-kereskedelem tételeivel.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben csekély mennyiséget meghaladó anyagot találnak valakinél, úgy az ügyészség nagy eséllyel letöltendő szabadságvesztést fog indítványozni – még akkor is, ha az illető „csak” első bűntényes fogyasztó. A tét tehát már nem csupán egy pénzbüntetés vagy próbára bocsátás, hanem a tényleges szabadságelvonás kockázata.
Viszont csekély mennyiség esetén is nehezedett a pálya, ami az alkalmi fogyasztók életét is megkeseríti. A büntethetőséget megszüntető ok, közismert nevén az elterelés, eddig viszonylag automatikus menekülőútvonalként szolgált számukra. A jogszabályi környezet változásával azonban ez a kapu szűkülni látszik.
Az elterelésen való részvétel feltétele ugyanis nem csupán a fogyasztás tényének beismerése, hanem az elkövetés körülményeinek feltárása is, illetve lehetővé kell tenni a kábítószert értékesítő személy kilétének megállapítását.
Itt érkeztünk el a joggyakorlat jelenlegi legkritikusabb, szürke zónájához. Elégséges-e önmagában a körülmények feltárása vagy ténylegesen megismerhetővé kell tenni a kereskedő kilétét? Sajnos a hanyag jogszabályi megfogalmazás miatt nem állapítható meg, hogy a két feltételt együttesen kell teljesíteni vagy ezek vagylagos feltételek.
Gyakori védekezési stratégia – vagy éppen a valóság –, hogy a gyanúsított arra hivatkozik: a kábítószert egy szórakozóhelyen, ismeretlen személytől vásárolta, akinek csak a személyleírását tudja megadni (pl. „magas, sötét hajú férfi”), de a nevét vagy elérhetőségét nem ismeri.
Jelenleg ez a jogi helyzet legnagyobb bizonytalansága.
Ha a hatóság elfogadja, hogy ezek vagylagos körülmények és ezt a nyilatkozatot a körülmények feltárásának értékeli, úgy a gyanúsított részt vehet az elterelésen és mentesül a büntetés alól.
Ha azonban a hatóság úgy ítéli meg, hogy ezen feltételeket együttesen kell teljesíteni, akkor megtagadhatják az elterelés lehetőségét.
Mivel az új szabályozás kapcsán még nincs kiforrott bírói gyakorlat, a gyanúsítottak jelenleg „tesztalanyai” az új rendszernek. Aki rosszul fogalmaz, vagy nem megfelelően építi fel a vallomását, az elveszítheti a mentesülés lehetőségét, és az új szabályozás hozta súlyos büntetési tételekkel nézhet szembe.
A fentiekből látszik, hogy a „majd elmondom az igazat és elengednek” hozzáállás ma már rendkívül kockázatos. Egy rossz mondat, egy hiányos beismerés vagy a körülmények nem megfelelő tisztázása a rendőrségi kihallgatáson visszafordíthatatlan következményekkel járhat.
Mivel az első ilyen ügyek még most vannak folyamatban, csak azok érezhetik magukat biztonságban, akik naprakész jogi képviselettel rendelkeznek, és tisztában vannak a hatóságok aktuális elvárásaival.
Amennyiben Ön vagy hozzátartozója ellen kábítószerrel kapcsolatos eljárás indult forduljon irodánkhoz és vegye igénybe szakértői segítségünket, ne tegyen vallomást konzultáció nélkül!
Irodánk kiemelt figyelemmel követi a változó joggyakorlatot, és segítünk felépíteni azt a védekezési stratégiát, amely a legnagyobb esélyt adja a büntetés elkerülésére vagy minimalizálására.
